|
Orbán Béla:
Shabbat Vajechi -Testamentumok- Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati alkalmán 2013. december 14. Hetiszakasz: 1.Mózes 47,28-50,26; prófétai rész: 1.Királyok 2,1-12
1.Mózes 47,28-29: „Jákób pedig tizenhét esztendeig élt vala Egyiptom földjén, és Jákób élete esztendeinek napjai száznegyvenhét esztendő. És elközelgetének Izráel halálának napjai, és hívatá az ő fiát Józsefet, s monda néki: Ha én te előtted kedves vagyok, kérlek tedd a kezedet tomporom alá és légy hozzám szeretettel és hűséggel: Kérlek ne temess el engem Egyiptomban.” 1.Királyok 2,1-3: „Mikor elközelgetett Dávidnak idje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak az ő fiának, ezt mondván: És elmegyek az egész földnek útján; erősítsd meg magad és légy férfiú. És őrizd meg az Úrnak a te Istenednek őrizetit, hogy az ő útján járj.” Karácsony, a Születés ünnepe előtt – amit a kereszténység ünnepel – búcsúzásokról, halálokról szól ez a hetiszakasz, ami mégsem a halálról, hanem a testamentumról, a hagyományozásról szól, arról, hogy mit hagyott Jákób és Dávid, és fel kell tenni ezt a kérdést, hogy „én mit hagyok?”. Mit hagyok a másik embernek? Mit hagyok a gyermekemnek? Mit hagyok egy közösségnek? A romhalmazomon, a biológiai maradványomon kívül mit hagyok hátra? Mit teszek oda? Mit hagyományozok bárkire is? Hogy számoltam el, és hogy nem fejeztem be az életemet? Hiszen a be nem fejezés azt jelenti, hogy továbbadok testamentumot, rábízok valamit valakire, hogy mit cselekedjen, mit folytasson. Mi az, amit itt hagyunk a mi életünkben? Mi az, ami folytatandó? Amit megtapasztaltam, láttam, megéltem, hogy adhatom tovább azt, amit Isten rám bízott, hogy más fejezze be, hiszen amit Isten rám bízott, az nem magánügyem, amit én kaptam az nem az enyém, én csak egy porszemnyi része vagyok annak a tervnek, ami Isten terve évezredeken keresztül, ki tudja, hogy meddig, ki tudja, hogy mennyi utódlás van úgy, hogy folytatni kell azt, amit Isten elrendelt, amit rábízott az Ő népére és azokra, akik népet fognak alkotni a személyestől kezdve a közösségi, népbeli megbízásunkat. Továbbadtuk-e, elszámoltunk-e, hogy más folytassa azt, amit tudunk és kaptunk, mint egy váltóbotot. Jákób ebben a történetben magához hívja Józsefet, és az első mondása az, hogy „ne hagyj itt engem Egyiptomban”. Ő még a halálában is részese akar lenni annak, hogy Istennek van egy folytatása. Amit az ősök megcselekedtek, annak a folytatása bennünk van (nem szellemidézés és spiritizmus), s azt, amit tőlük kaptunk, azt tovább kell vinni. Mindaz, ami feladat, megbízás és egy képletes utalás arra, hogy „ne hagyjatok itt Egyiptomban. Én nem egy része voltam Egyiptomnak, nem egy epizód voltam az életetekből, hanem Isten megbízásában Isten akaratát és áldásait is birtokolva itt voltam, de veletek megyek tovább” – már nem élőként, nem szellemben, hanem mint folytatás összekapcsolódnak az ősidők a jelennel és a jövővel is. Nekünk is így kell összekapcsolódni! A Messiás Teste sem arról szól, hogy most kik vannak itt, a Messiás Teste ott van a halottakban és a leendő, megszületendő emberekben is, ők is a testvéreid! Együtt feltámadva, egy megbízásban, egy jutalomban, egy országban leszünk! Nem válunk el egymástól, bár kapcsolatunk nem lehet, de ne hagyd ott az ősödet, ne hagyd el azt, amit a régiek végigvittek! Legyen folytatás, egy megbízásnak nem csak személyre szóló része, elszakadva a múlttól és a jövőtől, hanem épülj bele abba a létezésbe, amit Jákób, majd Izráel gyermekei, és azok utódai folytatnak tovább. Jákób testamentumot hagy hátra: egy feladatot, megbízást, hogy így csináljátok. Az ő jogosultsága erre az, hogy őneki Isten személyesen jelentette ki azt az áldást, hogy milyen ígéretei vannak – nem neki – a jövő generációnak. Neki egy része, majd a fiainak és a fiai által végestelen végig. Belépni a folyamatosságba, ez Jákób kérése: „Ne hagyjatok itt, és ne szakadj el attól, ami volt! Ne engem kövess, hanem amit betöltöttem az életemben Isten akaratában, az legyen a te részed, hiszen ha nem éltem volna meg Isten akaratát és nem lettem volna engedelmes az Ő ígéreteiben és áldásában, akkor te se lennél itt, s nem lennének folytatások és befejezések az örök életben.” Míg korunkban a múlttól és mindentől való elszakadás a jellemző, emlékezni kell vissza-vissza-vissza...! Most, Karácsony előtti időszakban lehetne emlékezni arra, hogy abban a korban, amikor megszületett Jesua HaMassiah, egy totális globalizálás volt (a Római Birodalom legkisebb zugában is ugyanaz a pénznem volt). Az akkori társadalom is, ugyanolyan megosztott volt, mint a mai, ahol egymás között pártoskodtak, s ha a helyzetek egymáshoz nagyon hasonlítanak, akkor oda kell figyelni. Akkor Isten belépett a világtörténelembe és valóra váltotta az Ő Igéjét, az Ige testté lett, számtalan ígéretet beteljesítve, mint pl. „nem szűnik meg Dávid királysága”. Akkor Heródes teljesen illegitim módon volt király, ahogy ma is van illegitim helytartója Krisztusnak – és így mondhatnám tovább a hasonlóságokat... Amikor Karácsonyra emlékezik a világ keresztény része, akkor elgondolkodtató, hogy a Karácsony nem más, mint az időszámítás kezdete. De ebben a világban nem csak egy időszámítás kezdete van, hanem több (római, görög, kínai stb), s ebben az időben is – ki merem mondani – egy új időszámítás kezdeténél vagyunk. Régen egy forradalom győzelmén (a francia forradalom) azonnal időszámítás kezdete volt. Most is forrong a világ, valami új kezdődik, valaki érkezni fog! Messiás várásról kell beszélni Karácsonykor, és nem a kisded Jézuskának az ünnepléséről. Ez az az idő, ami nagyon-nagyon azonosnak tűnik azzal az idővel, ami akkor történt, hiszen bizonyíthatatlan hogy 2013, 2003 vagy 2006 éve (hiszen több számítási probléma is van ebben), egy biztos, hogy a karácsonyi történetnek a hamisításával is számtalan dolgot eltorzítottak. Amikor a karácsonyi történet kezdődött, akkor nem népszámlálás volt, hanem az első birodalmi közös adóbeszedés, ahova a zsidó nép is nagy buzgalommal rohant, hogy befizesse. A Birodalomnak akkor volt egy ilyen csúcspontja, s a globalizálás működött. Elvileg ez az i.u. 6. évre tehető, s ha most megnézzük Jeruzsálemet, akkor teljesen tisztába lehetünk azzal, hogy a pásztorok hogy mehettek akkor ki a mezőre... – nem akarom megtámadni a Karácsonyt, tisztelem azt, hogy emlékeznek egy születésnapra, bár ez a születésnap vitatható, hogy mikor van. A zsidóság születésnapot nem ünnepel, csak a Bar Micva-t, a felnőtté válásnak az ünnepét, de legyen meg az a szépség, hogy megszületett az, aki Megváltó, Szabadító, Fény és Világosság! A Világosság akkor volt elsőként látható, amikor a pásztorok a világosságot látták, és úgy gondolom, hogy jelen pillanatban is ennél a helyzetazonosságnál várható a világosság megszületése, csak nem mindegy, hogy milyen, mert a próféciák szerint olyan világosság születik (a világosság angyala) amitől elvakulnak, de ennek ellenére mégis ott van Isten ígérete, hogy a Messiás visszajön! Nem a korom miatt várom így a Messiást, hogy „jöjjön már!” – ahogy szokták sokan félelmükben, tehetetlenségükben és bizonytalanságukban mondani –, mégis azt mondom, hogy jelen pillanatban egy új idő kezdete nagyon közelinek tűnik, ami lehet, hogy évtizedek lesznek, de nagyon belátható idő, mert a kor nagyon hasonlatos. Mi a mi feladatunk? Nekünk is testamentumot kell hagyni! Nem tudhatod, hogy holnap élsz-e még... mit hagytál hátra? Nem tudhatod azt, hogy mikor van még lehetőséged szólni másoknak, hogy „így kell továbbmenni, vidd tovább, add tovább!”. Nem tudod, hogy mikor kell egy másik embernek életet, világosságot, szabadítást és Királyt adni! Nem fenyegetés és ilyesztgetés, de szomorú valóság. Mindennap kell lennie testamentumodnak! Számunkra Jákóbnak és Dávidnak a testamentuma szolgáljon tanításul, hogy mire kell mindig késznek lennünk, mert el kell számolnunk mindazzal, amit e földön hagytunk! Nem arra gondolok, hogy mennyi földet vagy vagyont hagytál magad után, mert ez mind értéktelen, hanem milyen szellemi beépíthető hagyományt hagysz, ami beépíthető a világtörténelem folyamatosságába egészen a világ utolsó pillanatáig. Ha most meg kellene halnom, akkor mit hagytam itt? Ha bármelyikünknek lejárna most a mandátuma, akkor mit hagyna itt? Ahogy Jákób tudta, hogy elközelgett a földi mandátumának a vége, az első dolga az volt, hogy magához hívatta Józsefet és bizonyította, hogy ő a múltban nem meghalt, hanem építőkőként a jelen része marad. A múltat mégha nem is lehet használni, de arra lehet építeni. A mi életünkre lehet építeni az újabb generációknak újabbakat, újabb bizonyságokkal? Mikor Jákób azt mondja, hogy „tedd az ülepem alá a kezedet”, itt a férfi szaporítószervéről van szó, hogy „tedd a kezedet a magom alá, hogy te viszed tovább, a te magodban folytatódik”. „Igen, én a te magodként, az én magomban folytatom tovább azt, amit Isten neked adott.” Van-e bennünk is ilyen fogadalom, hogy amit kaptam, azt továbbadom a gyerekeimnek, hogy „te is add tovább, fiam!”. Úgy élünk-e, hogy továbbadható az, amit itt éltünk vagy túléltünk, leéltünk, megéltünk vagy csak vegetáltunk? Van-e az életünkben olyan, amire megint rá lehet építeni? De az alap, Isten ígérete, nem változik! 1.Királyok 2,1-4-ben a Dávid végrendelete előtti időszakot olvassuk: „Mikor pedig elközelgett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak az ő fiának, ezt mondván: Én elmegyek az egész földnek útján; erősítsd meg magad és légy férfiú. És őrízd meg az Úrnak a te Istenednek őrizetit, hogy az ő útain járj, és megőrizzed az ő rendeléseit, parancsolatit és ítéleteit, és bizonyságtételeit, amint meg van írva a Mózes törvényében: hogy előmented legyen mindenekben, amelyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz; Hogy megteljesítse az Úr az ő beszédét, melyet szólott nékem, mondván: Ha megőrizéndik a te fiaid az ő útjokat, járván én előttem tökéletességgel, teljes szívök és teljes lelkök szerint; ezt mondván, mondom: Soha el nem fogy a férfiú te közüled az Izráelnek királyi székiből.” Messiási ígéret Dávid ezen továbbadott végakarata, de tisztázzuk az alapfogalmakat: Mit ad tovább Salamonnak? Azt, hogy őrizze meg a Tórát, a Tanach-ot (az ún. Ószövetséget)! Őrizze meg Isten kijelentett akaratát, törvényeit, végrehajtási utasításait. „Légy engedelmes Istennek!” Ez az, amit nekünk is kell mondani! De ha valaki nem ismeri a törvényt, nem ismeri Isten akaratát és a testté lett Igét sem, Krisztus uralmát sem, akkor mindez csak egy fellengzős beszámoló vagy legenda. Mit adok tovább? Nem magadat és nem az emlékeidet kell továbbadnod! Jákób se azt mondta, hogy milyen volt a kőnél és milyen harcai voltak, hanem sorba elővette a fiait és elmondta, hogy ők miben lesznek benne és konkrétan továbbadta – a messiási ígéreteket és próféciákat is – a Tórát, hiszen ő már Tórát adhatott. Jákób még nem adhatott Tórát, Jákób még benne volt Isten törvényeiben, a színai kinyilatkoztatás csak később történt, de viszont Dávid Isten kinyilatkoztatott törvényét adhatta tovább, hogy folytatás lehessen ebben az ígéretben. A folytatásban nem azt mondja, hogy „Salamon, nagyon gazdag leszel és sok minden fog történni veled”, hanem az ígéret csúcspontja, hogy „nem fogy el a királyi székből a férfi”. Messiási ígéret, Jesua HaMassiah ígérete! Ha a törvényt, Isten végrehajtási utasításait adjuk másoknak, ha az Ő bizonyságáról beszélünk, akkor más is lehet templomépítő ott, ahol Isten akar megjelenni és lakozni, de az a legnagyobb ígéret az életére, hogy a királyi szék nem lesz üres, mert Jesua HaMassiah lesz az életében a Király. A törvény és Jesua elválaszthatatlan! A dávidi testamentum, tanács, ma is érvényes: ha te betartod Isten akaratát, Isten törvényében vagy, akkor nem fogy el az életedben Krisztus uralma. Akkor van igazi karácsonyi ünnepünk, ahol szabadít, világosságom, megváltóm, megtartóm a Krisztus, s ekkor érvényes, hogy „elközelgett a Mennyország”. „Nem fogy el az uralom” Ez nem azt jelenti, hogy nincs, meg lesz, hanem azt jelenti, hogy más uralom nincs! Ha betartod Isten törvényét, akaratát, akkor nem fog elfogyni Isten gondoskodó, Krisztusra átruházott királyi hatalma az életedből! Védelmet, vezetést, világosságot ad – mindent megad abból, ami a Karácsony üzenete! Ahogy a pásztorok látták a világosságot, úgy döbbensz rá te is, hogy világosság van; utat mutat, mint ahogy a keleti bölcseknek is utat mutatott; megélhetsz minden születési (karácsonyi) csodát és minden ígéretnek a részese lehetsz, mert nem szűnik meg a viszonyod a világ Megváltó, Megszabadító Urával, ha Isten törvényében és akaratában jársz. Ez az ígéret a te testamentumod, s a feladatod az, hogy a törvényről és az Igéről tégy bizonyságot: „ez Isten akarata erre a földre, ez Isten akarata a te életedre, ez Isten akarata arra a részre, ahol laksz!”. Abban a világban, ahol már ezernyi törvény van, a Törvényről kell beszélni, hogy ne fogyjon ki Krisztus uralma, mert már mindenki isten és király! Ha azt akarod, hogy Krisztus uralma ne szűnjék meg és ennek az ígéretnek a részese legyél, akkor vedd elő a Tanach-ot, Isten Tóráját és menj vissza oda, hogy megtudd, hogy mit is akar Isten ezzel a teremtett világgal. S Ő csak annyit akar, hogy Őt dícsérd! Persze a dícséretével együtt jár a szabadítás, a megváltás és minden, ami Karácsonykor (nem dec.24.-én) valóság lett a testté lett Ige által. 2.Timóteus 3,16-17: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” Dávid is erről beszélt! S ebből is látható, hogy az Ó- és Újszövetség nem elválasztható egymástól! Ha Pál ezt mondja Timóteusnak, akit útra bocsájt és testamentumot ad neki, akkor arról beszél, mint amiről Dávid, hogy „édes fiam, tudd meg, hogy Isten mit akar ezzel a világgal!”. A teljes írás pedig a testté lett Ige; Isten törvényei, bizonysága és ígéretei. A Tóra és a Tanach, amiben mind e három egységesen benne van, s ez, ami bennünket tanít, megítél, megszentel és előre tud vinni! Az igazságban való nevelés az Krisztusban való nevelés, növekedés, mert egyetlenegy igazság van, s ez az, amire szükségünk van! Az, hogy megtanultam egy teológiát, egy módszert, ez nem testamentum! Vissza kell mennem egészen az eredetekhez, ahhoz, amit Dávid vagy Pál apostol mondott, s ott van az Izráeltől (Jákóbtól) származó testamentum, amiben írva van a feladatod, az identitásod és az ígéreted! Az ígéret ott van Izráelnél, míg a végrehajtás Dávidnál és Pál apostolnál, s ezeknek a mi életünkben egységnek kell lenni. Ismernem kell Isten kezdetben milyen ígéretet adott az egész emberiségnek, hiszen akkor még nem beszélhetünk Izráel népéről, akkor még csak készülődött arra, hogy egy néppé legyen Egyiptomban, hogy összekovácsolja az egyiptomi évek után azt a tizenkét törzset, ami néppé lett és csak később, a Sínai hegynél lett néppé. Tudod-e hogy mi Isten akarata veled, melyik néphez tartozol? Tudod-e, hogy mi Isten egész elrendelt törvénye, akarata? Igent mondtál-e már egyszer Előtte, mint ahogy tette ezt a választott nép a Sínai hegynél? Igent mondtál-e a kőtábla, a kinyilatkoztatás teljesítésére? Mert csak innen kezdődik a néppé válás, amikor valaki teljes engedelmességet fogad Jesua HaMassiah előtt, átadja az életét, de innentől már feladat is van, mert mindig és mindenkinek el kell mondani, hogy mi Isten akarata, bizonysága, törvénye, végrehajtási utasítása, ahhoz, hogy az ember másokat tudjon élethez segíteni. Visszaemlékezés egészen az ősatyákig, a tényhez, amit a választott nép megélt a Sínai hegynél kapott törvénnyel... Vissza kell menni egészen az eredetekig, mert immár a 21. században olyan összevisszaság van, hogy nem lehet beszélni folyamatosságról. Helyre kell állítani azt a folyamatosságot, amit Jákób nem engedett, hogy szétmenjen, amikor azt mondta Józsefnek, hogy „vigyél magaddal Egyiptomból”. Ma már szét- és elszakítottak a történelmi tények, épp csak hogy egy átfedés van a múltbeli és a jelenlegi dolgok között. Az egyetlen lehetőség arra, hogy megismerjük Isten akaratát az az, ha visszamegyünk a gyökerekhez, az eredetekhez, egészen odáig, hogy mit ígért Isten Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogyan mutatta meg a választott népnek akarata betöltésének a módját. Pálnak volt világossága arra, hogy mi az igazság, már csak azért is, mert farizeus volt, tudta, mint tanult zsidó. Majd megismerte az igazságot, volt látása (némi vakság után egy másabb látása), meglátta Krisztusban azt, amit Dávid látott, hiszen Dávid folyamatossága Krisztusban valósult meg és örökké tart... Nekünk is ez a feladatunk, testamentumot kell hagynunk bármikor és bárkinek, aki hozzád tartozik. Akivel együtt vagy és akivel találkozol, azokért azonnal felelős vagy. Tudod-e, hogy mi Isten akarata ezzel a világgal? Tudod-e, hogy Istennek mi az akarata a te életeddel ezen a világon? Tudod-e, hogy mi Isten célja és terve ezzel a világgal és te hogy illeszkedsz bele ebbe az örök folyamatba? Nem a módszerekkel és a kis részletekkel kell foglalkozni, nem dogmákkal és teológiákkal, hanem az alappal! Azzal kell foglalkozni, hogy Isten mit mondott, hogy mi az, ami Krisztusban beteljesült – karácsonyi, názárethi kezdettel – amikor Ő munkálatba állt a szolgálatában, a miértekre kell választ adni, nem félrebeszélni! A miértek el vannak rejtve a teljes folyamatosságban az ősatyáktól kezdve. De visszamehetnék Noé idejére is, ott is Isten kijelentette, hogy mi az Ő akarata: nem akarja, hogy elvesszen ez a világ – és ha te se akarod, hogy bárki is elvesszen, akkor testamentumot kell adnod, s ez nem parancs vagy uralom, hanem közölni, hogy „te is lehetsz ennek a része” s ha elmegyek, akkor „lehetsz ennek a folytatója, de nem helyettem”. Legyen folytatás, mert Isten akarata a folyamatosságban van mindig. Szeretünk nagyok lenni és azt hisszük, hogy nélkülünk a világ nem megy tovább, pedig ha elmegyünk, akkor nem a világörökség részeként fognak tisztelni, hanem nagyon rövid idő alatt el fognak felejteni. A testamentumod élni fog, vagy nem fog élni, s ezért számonkérhető vagy! Természetesen szülőként a gyermekednek tovább kell adnod a testamentumot, megismertetni vele Isten Igéjét, hogy Ő miért alkotta ezt a világot és ő miért született ebbe, megismertetni vele mi a jó és mi a rossz, hiszen a teljes írás az, ami előreviszi az életét. Neki is (mint Timóteusnak) kötelességünk elmondani Isten akaratát, törvényét, bizonyságait és a végrehajtási utasításokat – testamentumot kell hagynod, bárhol és bárkinek! Ha valakivel találkozol, akkor már neki testamentumot kell hagyni, mert lehet, hogy még nincs benne a folyamatosságban, vagy éppen ő fogja továbbvinni azt, amikor neked le kell tenned a lantot, vagy egy másik területen akarja őt Isten használni. A mi feladatunk ebbe a folyamatosságba bevinni másokat, nem erőszakkal, hanem Isten Igéje által, azzal, hogy megismertetem Isten teljes Igéjét ezzel a teremtett világgal, és ebben minden egyes élőlénnyel, minden egyes lélekkel, emberrel. Ez a karácsonyi üzenet is! Nem a karácsonyt kell ünnepelgetni, hanem azt a folyamatosságot, amit a Messiás megszületésével Isten garantáltan biztosított nekünk. Isten kegyelmét is megérezthetjük a Karácsonyban, hiszen abban az időben valóban globalizáló bűnös és törvénytelen világ volt, hiszen még a főpap is illegitim módon edomita származású volt Heródesként, a választott népnél minden káosz volt és Isten azt mondta, hogy „mégsem fogy el... mert így akartam”. Ez Isten hatalmas szeretete és kegyelme, hogy elment egészen a végsőkig, amikor már minden lehetetlen és reménytelen, és akkor azt mondja, hogy „mégsem fogy el, mert ezt ígértem”; „Attól függetlenül hogy te ilyen voltál, Én az akaratomat végrehajtom, a Király örök, és örök győztes, és az ígéretem teljes!” Minden egyes új fiatalnak, aki utánunk jön vagy aki szellemben fiatal, azt kell mondanunk hogy „ha úgy élsz, akkor soha nem fogy el Krisztus uralma” és nincs ennél nagyobb ígéret! Sok uralom tönkremegy, harcol egymás ellen, s ezekben a harcokban a testünk-lelkünk veszélyben van és sérülékeny, de „nem fogy el a királyi székből a férfi!” Légy erős és légy férfi! Ez hiányzik ma. Férfit már nem látsz, erősség helyett káosz, bizonytalanság és félelem van. Karácsonykor az első üzenet az volt: ne féljetek! Legyen ennek a karácsonyi előkészületnek is az első szava. Akkor csak a küldött szólt, de ma te is lehetsz kötelesen küldött máshoz, mert Isten úgy akarta, hogy pont neked kell elmondani. Ez a világ megy, de te ember, ha Krisztus uralma alatt, békében, biztonságban és szabadságban akarsz élni, akkor, mint ahogy Pál mondta, a teljes, Isten által kinyilatkoztatott írás az, ami bennünket előrevihet! Nem a módszereink, a simulékonyságunk, az elbújásaink, a trükkjeink, hanem a testté lett Ige az, ami bennünket előrevihet. A folyamatosságot kellene ünnepelni és nem a kisded Jézuskát!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |